A kötetben szereplő versek többségét Petőfi 1846 tavaszán Szalkszentmártonban írta, ahol szülei fogadót és mészárszéket béreltek. A költő ide vonult vissza szerelmi csalódásai után. A János vitéz által hozott elismerést, a kezdeti sikereket követően ez Petőfi költői útkeresésének időszaka, amelyet az irodalomtörténetírás a költő válságkorszakaként emleget.