A mű záródarabja annak a hitvitának, amelyet Czeglédi ugyanez év elején indított el, a nagypénteki vezeklő önkorbácsolás vagy ostorozás ellen írt munkájával. Ajánlásában igen érdekes genealógiai-történeti értekezés olvasható a Bocskai családról (benne a Katona József Bánk bánja által ismertté vált Mic bánról), illetve a magyarországi harcokról. A kötet különlegességét az adja, hogy a híres orvos, Weszprémi István kéziratos bejegyzését rejti. A szöveg szerint a kötetet Szász János tógátus diák adományozta a debreceni református kollégium könyvtárának. Az adományozás tényét Weszprémi, mint "bibliothecarius et contrascriba" jegyezte be a kötéstábla belső oldalára 1751. április 21-én. Weszprémi külföldi egyetemjárását megelőzően Debrecenben folytatott orvosi tanulmányokat, 1751 őszét követően fél évig a széniori tisztséget is betöltötte. A kollégium hagyományai szerint a szénior volt felelős a könyvtárért is, azonban ebben az időben már általában évente választott könyvtáros deákok segítették munkáját. 1751 tavaszán ilyen könyvtáros deák lehetett Weszprémi is, mielőtt ő maga is elnyerte a széniori címet.