A cseh származású szerző -- a pedagógiai irodalom egyik úttörő alakja -- 1650-1654 között Sárospatakon tanított. Itteni tartózkodása alatt írta meg főművét, melyben az új nevelési elvek szerint univerzális tudást próbál átadni, és nagy hangsúlyt fektet a szemléltetésre. Az először 1669-ben megjelent munka népszerűségét jelzi a későbbi századok folyamán napvilágot látott számtalan kiadás. Ez az első magyarországi négynyelvű (latin-magyar-német-cseh) kiadás. Példányunk kollációja eltér a Szabó Károly által leírttól (RMK I 1338.), tehát 1685-ben Lőcsén két kiadás jelent meg (bővebben lásd Borda: 6896). A hozzáférhető példányok és a hasonmás összevetéséből kitűnik, hogy e kiadásból több változat létezik. A szakirodalom azonban egyelőre adós az összes ismert darab vizsgálatával, és a variánsok szakszerű elkülönítésével.