A magyar könyvtörténet egyik legritkább darabja. Bél 1749. VIII. 29-én bekövetkezett halálával a Notitia kiadása félbeszakadt. A mű kétharmada, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt. Ez a szerző pártfogója, Batthyány József kalocsai érsek vásárolta meg az örökösöktől, de a szállítás közben egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt anyag az esztergomi káptalan és a Széchényi Könyvtár birtokában van. Sokáig a szakirodalom előtt is ismeretlen volt, hogy a folytatás egy része, Moson vármegye leírása már a nyomdában volt. Zichy Jenő e kiadás előszavában ezt írja: "nevezett szerző Notitia Hungariae Novae etc. czímű művének V-ik csonka kötete ma már a legnagyobb könyvészeti ritkaságok közé tartozik. Ez csak úgy magyarázható meg, hogy a mű megjelenése közben elhalt szerzőnek befejezetlenül maradt kézirataiból a kiadást eszközlő bécsi udvari nyomda csakis a Mosonmegyére vonatkozó s már korábban kiszedett önálló részt bocsátotta mérsékelt számmal piaczra." Az 1985-ben megjelent fordítás kísérő tanulmánya szerint a XIX. század végén összesen négy példányáról tudtak, ebből egy volt hazai közgyűjteményben, a Nemzeti Múzeum könyvtárában. Ennek alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a nyomdából ugyan kikerült, de kereskedelmi forgalomba nem bocsátották. A térkép is felvet bizonyos kérdéseket. Míg az alapműhöz tartozó lapokat Bél közeli barátja, Mikoviny Sámuel készítette, addig ez egyik tanítványa, Kovács János munkája. Ebből következik, hogy a lap a mester 1750-ben történt elhunyta után látott napvilágot. Fodor térképtörténeti munkájában jóval későbbre teszi, ennek azonban ellentmond, hogy a metsző, G. Nicolai a század közepén működött. Nem tudjuk, hogy a néhány nyomdából kikerült példányhoz csatolták-e a térképet. Feltételezhető, hogy a Nemzeti Múzeum példánya tartalmazta, hiszen Zichy nyilván ennek alapján készíttette az új kiadást (nem hasonmást). Az előszó végén felhívja a könyvtárak és tudományos intézetek figyelmét, hogy kérésre bárkinek szívesen megküldi a 100 példányban megjelent kötetet. Talán ez is magyarázza, hogy a nem túl alacsony példányszám ellenére az elmúlt ötven évben nem szerepelt árverésen, sőt kereskedelmi forgalomban való feltűnésének sem hallottuk hírét.