A szakirodalom által eddig első kiadásként számon tartott mű először valójában már egy évvel korábban is napvilágot látott (lásd előző tételünket). A második kiadás számára Kazinczy némileg átfogalmazta az előszót és egy "Utólírást" függesztett mögé. Mint írja: "most... három esztendeje, hogy ez a munka sajtó alá került", így több helyen szükségesnek érzi, hogy újabb magyarázatokkal, kiegészítésekkel bővítse jegyzeteit. Többek között hosszan vitatkozik az ún. Debreceni grammatikával, és méltatja időközben elhunyt barátját, Révai Miklóst.