A verseket a költő Domokos Mátyásnak ajánlotta, "akinek van stílusérzéke a fentiek megértéséhez!" A négy-négy sorsos költemények címében egy-egy monogram olvasható: "M. Gy.", "A. Gy.-nek köszönetként", valamint "M. L." A második vers címét később ceruzával áthúzta és "Magamnak szóló."-ra módosította. Az 1957-es Ostor és olajág, illetve utolsó -- 1964-ben megjelent -- Égni, elégni című kötetében már több, a korszakkal szembeni elégedetlenségének hangot adó költeménye jelent meg. Főleg azonban "a cenzúra és az öncenzúra által beengedett epigrammák mellett a kéziratban maradt, baráttól barátig hordott és rejtegetett rövid versek fejezik ki igazán, mit gondolt saját koráról." Az M. Gy. monogram minden bizonnyal Marosán Györgyöt, az A. Gy. pedig Aczél Györgyöt rejti. Tudomásunk szerint egyedül az "M. L."-nek címzett vers jelent meg, [Szokd meg...] címen, 2003-ban, a költő műveit összegyűjtő kötetben, kéziratos forrás alapján. 1 levél, 1 beírt oldal.