Arany a szabadságharc bukása után Szalontára húzódott vissza, ahol kilátástalan hangulatban és anyagi helyzetben hónapokon át letartóztatását várta. A kiadó, Szilágyi Sándor szinte egyedül folytatta szélmalomharcát, hogy a bénult, szétszóródott írókat felrázza. Több folyóiratot indított (Magyar Emléklapok, Magyar Írók Füzetei, Pesti Röpívek), amelyekben Arany írásai is megtalálhatók, de ezeket a cenzúra hosszabb-rövidebb idő után betiltotta. Szilágyi arra kérte Aranyt, küldjön neki olyan művet, ami nem a jelennel foglalkozik. A nehéz körülmények között szinte biztosra vehető, hogy a kis -- szinte ponyvaszerű -- füzet alacsony példányszámban láthatott napvilágot. Ez talán megmagyarázza, hogy e darab -- a költő egyéb első kiadású munkáival ellentétben -- páratlanul ritka. Tudomásunk szerint árverésen még nem szerepelt, de a könyvgyűjtők és az antikváriusok előtt is szinte ismeretlen. Szüry Dénes nagyrészt első kiadásokat tartalmazó, páratlan gyűjteményéből is -- talán egyetlen Arany-műként -- hiányzott.