A változatos tartalmú folyóiratnak 1800-ig összesen hét darabja látott napvilágot. A szerző a magyar tudománytörténet sokoldalú, érdekes alakja. Nagyenyeden, Jénában és Göttingában tanult. Hazaérkezése után nagyszebeni lelkész, majd 1790-től haláláig a természetrajz, a földrajz és a német nyelv tanára a nagyenyedi kollégiumban (Körösi Csoma Sándor is tanítványai közé tartozott). Ő kezdett elsőként magyar nyelven természettudományos tárgyakat oktatni és ő nyitotta meg az első hazai nyilvános természetrajzi múzeumot Nagyenyeden, 1796-ban. Fő műve az első magyar ásványtan. A hazai néprajzi kutatások egyik előfutáraként és a magyar nyelvű földrajztudomány megalapítójaként is emlegetik. A nyomdászhoz, Hochmeister Mártonhoz hasonlóan sokat tett az erdélyi irodalom és művelődés ügyéért is. Ezeket az ismeretterjesztő írásokat az előszó tanúsága szerint elsősorban a művelt hölgyközönségnek szánta. Ritka.