"Köszönöm a figyelmeztetést, helyre fogom hozni a mulasztást s fényes elégtételt fogok szolgáltatni Dessewffy tábornoknak Baráti tisztelettel igaz híve Dr. Jókai Mór" Családi hagyomány szerint a levél előzményeként egy irodalomtörténeti szempontból nagyon érdekes történet körvonalazódik: Jókai "A mi lengyelünk" című regénye folytatásokban jelent meg egy folyóiratban. A szabadságharc idején játszódó munka egyik fejezetében az 1849. VII. 20-án Tura mellett lezajlott ütközet szerepel, amelynek hőse a későbbi aradi vértanú volt. A hasonló nevet viselő elnöki tanácsos sérelmezte, hogy az író a csata leírásában Negrotin, a lengyel főhős érdemeit ecseteli, és Dessewffyt meg sem említi. Érdekes, ahogyan az író végül megoldotta a problémát. A hetedik fejezetben egy mellékszereplő megemlíti, hogy hallott Negrotin hőstetteiről a turai csatában. Erre válaszol a főhős: "Nem én voltam – mondá Negrotin. – A markotányosné csak egy kis részét láthatta e csatának, amibe történetesen mi kerültünk Tihamérral. Én érdemetlen babérokat viselni nem akarok. Vágtam, akit magam előtt találtam: ez az egész. Az ütközet diadala a magyar vezért illeti meg, aki a magyar sereg legvitézebb katonája, aki nem más, mint Dessewffy Arisztid tábornok." Ezt követően pedig hosszan áradozik a tábornok hősiességéről. 2 levél, 1 beírt oldal. Kelt: Bp., 1901. XI. 29.