Bél Mátyás (1684-1749) történetíró, tudós monumentális munkájában a teljes Magyarország történeti-topográfiai leírását kísérelte meg vármegyék szerinti felosztásban. A négyrészesre tervezett műből nyomtatásban az első rész négy kötete jelent meg. Az első rész a Felvidék nyugati és középső megyéit, illetve Pest, Pilis és Solt vármegyéket, a második a Dunántúlt, a harmadik a Duna-Tisza közét, a negyedik a Tiszántúlt foglalja magában. Bél 1749. VIII. 29-én bekövetkezett halálával a Notitia kiadása félbeszakadt. A mű kétharmada -- mintegy tízezer oldal -- kéziratban maradt. Ezt a szerző pártfogója, Batthyány József kalocsai érsek vásárolta meg az örökösöktől, de a szállítás közben egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt anyag az esztergomi káptalan és a Széchényi Könyvtár birtokában van. Sokáig a szakirodalom előtt is ismeretlen volt, hogy a folytatás egy része, Moson vármegye leírása Bél halálakor már a nyomdában volt. Zichy Jenő 150 évvel később, 1892-ben kiadta ennek szövegét. E kiadás előszavában ezt írja: "nevezett szerző Notitia Hungariae Novae etc. czímű művének V-ik csonka kötete ma már a legnagyobb könyvészeti ritkaságok közé tartozik. Ez csak úgy magyarázható meg, hogy a mű megjelenése közben elhalt szerzőnek befejezetlenül maradt kézirataiból a kiadást eszközlő bécsi udvari nyomda csakis a Mosonmegyére vonatkozó s már korábban kiszedett önálló részt bocsátotta mérsékelt számmal piaczra." A leírtakkal ellentétben szinte bizonyosra vehető, hogy a töredék nem került kereskedelmi forgalomba. Az 1985-ben megjelent fordítás kísérő tanulmánya szerint a XIX. század végén összesen négy példányáról tudtak, ebből egy volt hazai közgyűjteményben, a Nemzeti Múzeum könyvtárában. Ez utóbbi darab (melynek alapján az Országos Széchényi Könyvtár szívességéből sikerült a hiányzó két lapot pótolnunk) is azt tanúsítja, hogy a címlap -- amely rendszerint a nyomtatás végén, közvetlenül a forgalomba hozatal előtt készül el -- ennél a kiadványnál hiányzik. Ha a mű felépítését, jellegét is figyelembe vesszük, furcsa is lett volna egyetlen megye néhány ívnyi terjedelmű leírását önállóan megjelentetni. Felmerülhet, hogy a szerző az addig elkészült részt véleményezés céljából esetleg átadhatta néhány tudóstárásának, de az is lehet, hogy Bél halála után valaki a nyomdában megmentett néhányat a félbemaradt mű megsemmisítésre váró íveiből. Az eddig ismert egyetlen hazai példány tartalmazza Kovács János Moson vármegyéről készített térképét is (a külföldön őrzött darabokról nincs információnk). Az alapműhöz Bél közeli barátja és munkatársa, Mikoviny Sámuel készítette a térképeket, Kovács az ő tanítványa volt. Ebből következik, hogy a lap a mester 1750-ben történt elhunyta után látott napvilágot, ezért azt, hogy az OSzK birtokában levő darabba belekerült, szerencsés véletlennek tekinthetjük, így hiányát a kollációban nem tartottuk szükségesnek jelezni (Zichy az 1892-es kiadásban megjelentette hasonmását). A jubileumi, századik árverésünk egyik legbecsesebb tételeként szerepelt Zichy-féle kiadásnál méltattuk annak ritkaságát és becsét. Most is úgy gondoljuk, nem érdemtelenül. E darabnál azonban ki kell emelnünk, hogy itt nem egyszerűen egy páratlanul ritka kiadványról, egy nehezen megszerezhető könyvgyűjtői csemegéről van szó. A darab leendő tulajdonosa szinte bizonyos lehet abban, hogy a magyar gyűjtőtársadalomban talán egyedüliként bír egy olyan művet, amely így -- csonka mivoltában -- is a magyar könyv- és művelődéstörténet egyik legnagyobb vállalkozásának emléke.