Szemere Kazinczy és Kölcsey barátja, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja, a Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója volt. A magyar irodalomtörténetbe azzal írta be nevét, hogy részt vett a nyelvújítási harc legismertebbé vált vitájában. Kölcseyvel együtt írta meg a híressé vált "Felelet"-et, amelyben Somogyi Gedeon Kazinczyt támadó Mondolatára válaszoltak. A címzett, Bártfay László a reformkor egyik érdekes figurája volt. Üllői úti háza az egyik első magyar irodalmi szalon, már a 20-as évektől a Kisfaludy Károly körül szerveződött Auróra-kör összejöveteleinek színhelye volt. A ház rendszeres vendége volt a magyar szellemi élet színe-java: Vörösmarty, Bajza, Fáy, Deák, Schedel (Toldy) Ferenc, Horvát István, Szigligeti mellett a fővárosba jövet itt szállt meg Wesselényi, Kölcsey és Kazinczy is. Legbensőbb baráti köréhez tartozott Szemere Pál is. A mind helytörténeti, mind irodalomtörténeti szempontból páratlanul érdekes levélben a nagy árvíz napjairól ad részletes leírást. Felidézi a címzettnek, hogy együtt nézték a jég zajlását a német színháznál, ahol Bártfay közölte vele, hogy "Kölcseytől küldött iratcsomó" van nála Szemere részére. Az estét a magyar színházban töltötték, ahol pánik tört ki az árvíz miatt, ezért elszakadtak egymástól. Az ezt követő, terjedelmes beszámolót az teszi igazán érdekfeszítővé, hogy sorra bukkannak fel az ismerős nevek. A színházat elhagyva -- inasával együtt -- hazakíséri Bugát Pált és feleségét, hogy "ez [az inas] ha ott ár volna, ölében emelje a kapuig a' gyenge beteges asszonyt". Másnap Horvát Istvánnal fut össze, aki "könnyüben lábbadozó szemekkel jelenté, hogy könyvtára a Museum roskadozó 's viztől körül vett falai között veszélyben forog." Leírja, hogy dr. Pólya Józseffel együtt járta be a várost és nézték a víz pusztítását. Látva, hogy a Szénapiacot elöntötte a víz, aggódni kezdett barátjáért: "... sejtettük, hogy az üllei utat is hasonló csapás érte, 's hogy a' Károlyi György küllakása is víz alatt áll. Rettegések között emlékeztünk Reátok, édes jó Laczim!" [ A házat a víz elpusztította. Bártfay így emlékezett rá: ""Sok jó, kedves, színes órát töltének hajlékomban Kisfaludy Károly és Helmeczy, Vörösmarty, Stettner, Bajza, Schedel és mások; és akiket legelőbb kellett volna említenem Kazinczy Ferenc, Szemere és Kölcsey..."] Itt következik a levél talán legérdekesebb része, ugyanis március 14-én este Fáy András családjával és Vörösmartyval együtt Fáy Ferencné lakásába menekült, akivel Szemeréék egy emeleten laktak a Nagyhíd utcai házban. Amint a levélíró megemlíti: "...többnyire együtt valánk a laküzöttekkel..." A hétköznapok bemutatása mellett a menekülés lehetséges módjainak lázas keresése következik. Érdekes epizód, amikor Vásárhelyi megbízásából Asbóth Sándor felkeresi Vörösmartyt, és felajánl neki egy csónakot: "A' nagy költész 's nem kisebb ember megköszöné az ajánlást, de olly kikötéssel, hogy csak társaival együtt fogadja el". Végül szereztek ladikot, és együtt indultak el. A helytörténeti szempontból figyelemre méltó utazás során találkoztak Schedellel -- akitől Bajza felől érdeklődtek --, majd a hozzájuk csatlakozott Kazinczy Gáborral együtt Pécelre érkeztek. A levél végén felhatalmazza a címzettet, hogy Kölcseyhez írt leveleit elolvassa, egyben kéri, ezt követően jutassa el hozzá azokat. Vitkovicsné felől érdeklődik még, és Schedelnek üzen bizonyos Vitkovics-kéziratok ügyében. Tudomásunk szerint a levél kiadatlan. 8 levél, 16 beírt oldal. Kelt: Pécel, 1838. IV. 2.