A bevezetőben -- visszautalva egy beszélgetésükre -- saját magáról és feleségéről ír ("...én pedig, mint Ráday és Wesselényi előtt mondám, olly ingatag 's olly változékony vagyok, hogy hajlandóságomat, 's jóra és nemjóra, szépre és nemszépre egyiránt, inkább akaródzásnak, mint akarásnak lehet nevezni."). Ezt követően irodalmi és nyelvészeti kérdésekről értekezik. Felidézi Schedellel való vitáját Dumas és Goethe művészetéről, majd kettejük Kazinczy műfordítói tevékenységéről folytatott eszmecseréjét. Ezt követően Kazinczyval kapcsolatos emlékeiből ír le epizódokat, azokból az időkből, amikor -- Zemplén megyében tartózkodva -- gyakran felkereste barátját. Kazinczy munkásságát méltatva megemlíti Mailáth regéinek és a Szent hajdan gyöngyeinek fordítását is. A levél második részében a címzettel politikai témákról folytatott beszélgetés néhány momentumát jegyzi le. A levél a Nagyhíd utcai Fáy-házban íródott, tudomásunk szerint kiadatlan. 4 levél, 7 beírt oldal. Kelt: Pest, 1838. IV. 27.