Vincentius Ferrerius (1350-1419) kora egyik legbefolyásosabb és legismertebb domonkos prédikátora volt. A logika és a teológia professzoraként működött Lérida és Valencia egyetemén. A későbbi XIII. Benedek pápa szolgálatában jelentős egyházpolitikai szerepet is játszott. 1399-től haláláig vándorprédikátorként járta Spanyolországot, Franciaországot és Észak-Itáliát. Állandóan flagellánsok csapata követte. Személyét mítoszok övezték, állítólag csodák kísérték útját: a vakok látni, a bénák járni kezdtek, halottak támadtak fel, betegek gyógyultak meg. Hatására 35 000 zsidó, 8000 szaracén tért meg, mintegy 100 000 "elvetemült" tartott bűnbánatot. Szövegeinek előbb kéziratos, majd nyomtatott formában való elterjedése bizonyítja megbecsülését és népszerűségét a prédikációkat kedvelő késő középkori olvasók körében. A kötet a téli időszak vasár- és ünnepnapjaira írt beszédeit tartalmazza. A kiadványból két hazai közgyűjteményben ismeretes példány.