A XIX. századi illusztrált magyar topográfiai irodalom főműve. Hunfalvy János (1820-1888) jogban, filozófiában, teológiában és földrajzban egyaránt járatos tudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Ludwig Rohbockkal közösen készített műve 1856 és 1864 között Darmstadtban jelent meg folytatásokban. Több, mint 200 acélmetszeten mutatja be az ország egykorú képét. Szövege baedeker jellegű, így egyben a hazánkról készült első olyan útikönyvként is felfogható, mely az országról teljes áttekintést nyújt történeti és helyismereti adatokkal együtt. Hunfalvy művének alaptétele az, hogy a geográfiának a történelem és a természettudomány kölcsönös összefüggéseit kell feltárnia. Az első kötet Budapest és környéke, a második Magyarország, a harmadik Erdély nevezetességeit tárgyalja.