A kötet kiadója, Kertbeny Károly 1845-ben ismerkedett meg a költővel, és őszinte rajongójává vált. Szívügyének tekintette, hogy külföldön is megismerjék verseit (e mű előtt 1846-ban Bécsben látott napvilágot egy jóval szerényebb terjedelmű válogatás). A magyar nemzet nevében írt ajánlás Heinének szól, akihez Kertbeny el is juttatott egy példányt. Ő így méltatta: „Petőfi olyan költő, akihez csak Burns és Béranger hasonlítható [...] annyira egészséges és primitív, egy beteges és reflexív allűrökkel teli társadalom kellős közepén, hogy Németországban senkit sem állíthatnék melléje; nekem magamnak is csak néhány ilyen természetes hangom van; ezzel szemben az a benyomásom, hogy szelleme nem túlságosan mély, s hiányzik belőle minden hamleti vonás, a maga és népe szerencséjére.” A következő levélen magyar nyelvű, Petőfinek szóló, meleg hangú sorok olvashatók. A mű végén a kor jelentős magyar költőinek verseiből válogatott az összeállító.