Az aláírók sajnálattal állapítják meg, hogy az elnök miatt több hónapja nem ült össze a társaság közgyűlése. Az alapszabály 35. pontjára hivatkozva felszólítják, hogy 1933. február 21-re hívja össze a választmányt a Nemzeti Radikális Párt József körúti helyiségébe. A további kilenc aláíró között találjuk Illyés Gyula és Szathmáry Sándor író nevét is. A Bartha Miklós Társaság 1925-ben alakult falukutatással és a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó értelmiségiek szellemi műhelyeként. A népi mozgalom és a harmadik utas elképzelések bölcsőjeként emlegetett szervezetbe a 30-as évek elején egyre több kommunista szivárgott be, akik fokozatosan átvették az irányítást. Az elnök, Könyves-Tóth Kálmán próbált e törekvésnek ellenállni, sikertelenül. Ennek jegyében -- a levél születésének közvetlen előzményeként -- lassítandó a társaság működését, a közgyűlést sem hívta össze több hónapig. József Attila először 1928-ban lépett be a Bartha Miklós Társaságba. 1930 novemberében elhagyta azt, de 1932-ben -- annak balra tolódása nyomán -- visszatért a szervezetbe. A levél megírását követően (február 27-én) az elnököt lemondatták, a helyére kerülő Szász Béla vezetése alatt újra az alapítók irányvonalának hívei kerültek többségbe. A költő kapcsolata -- hasonlóan elvbarátai nagy részéhez -- megszűnt a társasággal. A levél születésének részletes hátterét, hasonmását, valamint a szövegét Tasi József "József Attila és a Bartha Miklós Társaság" című könyvében (Bp., 1995.) ismerteti. 1 levél, 1 beírt oldal. Kelt: Bp., 1933. II. 14.