Sebastian Franck munkája első alkalommal 1528-ban jelent meg. Ezt követően 1531-ben látott napvilágot, rögtön nyolc kiadásban. A mű jelentős hatást gyakorolt a hazai művelődéstörténetre is, ugyanis ennek alapján állította össze Heltai Gáspár "A reszegsegnec es tobzodásnac veszedelmes vóltárol valo dialogus" című munkáját (Kolozsvár, 1552). A jeles nyomdász és író az ő 15 érvcsoportra tagolt fejtegetését alakította át dialógussá, egy hét hét napján folyó beszélgetés során magyaráztatva el egy józan emberrel az iszákosság bűnének minden káros következményét. A címlapkép metszete kerek asztal körül lakomázó nemesurakat és egy asszonyt ábrázol, a bal szélen egy férfi éppen kiadja magából, amivel eltelt. A kép alatt Lukács evangéliumából való idézet olvasható. Népszerűségét bizonyítja, hogy a szakirodalom húsz német, két holland, két cseh és a Heltai-féle magyar kiadásáról tud. Az 1499-ben született Franck fiatalon, ingolstadti és heidelbergi tanulmányok után a lutheri hitújítás híve lett. Néhány év alatt azonban -- látva a meghirdetett erkölcsi megújulás elmaradását -- szembefordult a lutheri reformációval.