E művében Luther rendkívül hevesen támadja az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés határozatait, főképp a gonosztevőknek titulált fejedelmeket és püspököket, különösen a főbűnöst, VII. Kelemen pápát és szolgálóját, Campegium bíborost. Luther durva hangnemét később a vele szimpatizáló János szász választófejedelem is bírálta, de a reformátor szerint még keményebben kellett volna fogalmaznia. A protestánsok az augsburgi birodalmi gyűlésen kívánták az új tanok rövid, világos összefoglalását felolvasni. Erre a június 24-i nyilvános ülésen minden sürgetésük ellenére sem kerülhetett sor, feltehetően félt a császár a nagy nyilvánosságtól. Másnap azonban a püspöki palota kápolnájában jóval szűkebb körben végül felolvasták a Luther, Melanchton, Bugenhagen és Justus Jonas által összeállított "Ágostai Hitvallás"-t, amely a lutheri tanok máig alapvető gyűjteménye. A szövegen a végső simításokat -- enyhítve egyes tételek élét -- Melanchton végezte el, mivel a Lutherre kirótt egyházi és birodalmi átok miatt ő nem vehetett részt a birodalmi gyűlésen. A mű ebben az évben jelent meg először, rögtön több kiadásban is. Ezek közül minden bizonnyal az öt wittenbergi változat látott elsőként napvilágot. Ezek csupán szedésükben térnek el. Közülük háromnak a címlapja is megegyező, ezek egyike példányunk. Nem azonosítható megnyugtatóan a Benzing-féle bibliográfia bővített kiadásában megjelölt változatokkal, az OSzK példányától eltér. A szedési különbségekből készítésük sorrendje nem állapítható meg. A népszerű és kelendő művet minden bizonnyal sűrűn egymás után újraszedték, vagy akár ugyanazon műhelyben párhuzamosan készítették. A változatlan szedésű "G" füzet tanúsága szerint egyes részek álló szedésben maradtak, vagy a már korábban kinyomtatott íveket, az eltérő szedésekhez hozzáfűzve ismét felhasználták. A címlapkeret Keresztelő Szent János fővételét ábrázolja, nagy valószínűséggel ifj. Lucas Cranach alkotása (lásd 102. tételünket).