Tudatja a címzettel, hogy a kormány hozzájárult az adakozáshoz, amely már el is indult: "Károlyék, Nadasdi gróf, a Vodianerek, Bohusné 's mások már el is küldötték ajánlataikat, részint készpénzben, részint kötelezvényekben a' tudós Társaság elnökeihez, vagy Deák Ferenczhez, az árvák gyámjához." Közli, hogy Eötvös személyesen írt egy bizonyos "herczegnének", emellett megkérte őt is, szerezze meg a címzett közbenjárását a hölgy felé. Kéri, hogy "őmagassága" az erre szánt összeget "több évekig föl nem mondható kötelezvényben adná." Vörösmarty Mihály 1855. november 19-én halt meg. Temetése a nemzeti gyász megnyilatkozása, az önkényuralommal szembeni ellenállás jelképe lett. A szertartáson azelőtt soha nem látott tömeg vett részt. Barátja, Deák Ferenc -- Béla fiának keresztapja -- lett gyermekeinek gyámja. Vezetésével országos méretű gyűjtés indult meg, amelyben részt vett az ország teljes szellemi elitje. Az adakozás -- jóval túlmutatva eredeti célján -- a Deák által meghirdetett passzív rezisztencia egyik fontos momentumaként lehetőséget teremtett a nemzeti egység kinyilvánítására. Szentiványi Vince a szabadságharc bukása után a budai katonai kerület kormánybiztosa, a levél keletkezése idején Bretzenheim Ferdinánd herceg özvegyének, Schwarzenberg Karolinának volt a meghatalmazottja. A hercegné számos nemzeti ügy lelkes támogatója volt. 2 levél, 1 beírt oldal. Piros viaszpecséttel. Kelt: Pest, 1855. XII. 16.