Segítséget kér a megyei tömlöcök állapotának felméréséhez, illetve a szlavóniai megyék büntető-statisztikai táblázatainak postázásához. Szemere Bertalan, a reformkorban Borsod megye táblabírája, 1841-től főszolgabírája, 1846-tól másodalispánja, 1848-ban a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagja, a Batthyány-kormány belügyminisztere, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos, 1849. május 2-ától miniszterelnök és belügyminiszter. Emigrál, 1865-ben elborult elmével tér haza. A címzett, ifj. Majláth György (1818-1883) 1839-1841-ben Baranya megye másodalispánja, később főispánja volt. 1839-től Baranya megye konzervatív országgyűlési követe volt. A szabadságharc leverése után egyike volt az ókonzervatívok vezéralakjainak. 1860-1861-ben, később magyar udvari kancellár volt. A kiegyezés után haláláig a főrendiház elnöke és országbíró volt. Szemerét 1838. június 11-én -- Eötvös Józseffel együtt -- póttagnak választották a Borsod megye által létrehozott tömlöcügyi küldöttségbe. A két póttag 1838 végére egy-egy értekezést készített a megye által építendő új fogházról. Eötvös a hallgató (tehát a rabok közti kommunikációt megtiltó), Szemere a magán- (azaz a rabok egymástól történő teljes elkülönítésével járó) rendszert vette a terv alapjául. A választmány Szemere tervezetének ítélte a pálmát. Noha a tervezett fogház nem épült meg, Szemere számára e műve és a börtönügyi választmányban kifejtett tevékenysége állandó helyet biztosított a megye minden fontosabb testületében. 1841-ben az volt a szándéka, valamennyi megyei tömlöcöt végiglátogatja az országban, s általában egy nagyobb szabású "erkölcs-statisztikai" munkát szándékozott készíteni, valószínűleg a tervezett büntetőjogi reform céljára. Tudjuk, hogy járt Sárosban, Hontban, Komáromban, Veszprémben, a fenti levélből kiderül, hogy Zala megyében is; aztán Horvátország következett, innen valószínűleg Somogyon, majd Baranyán át utazott Szlavóniába, majd onnan további tíz megye következett. Október 20-án tért vissza Borsodba, s öt-hat megye kivételével bejárta Magyarországot, Horvátországot és Szlavóniát. Még decemberben is adatokat kért a készülő munkához, éppen e levél címzettjétől, ifj. Majláth Györgytől. A levél ehhez a körúthoz kapcsolódik, s annak eddig ismeretlen részleteire derít fényt. Külön érdekessége, hogy az elején Szemere hosszabban ír Deákhoz fűződő baráti kapcsolatáról. Szemere még 1833-1834-ben, az országgyűlésen Pozsonyban ismerkedett meg Deákkal, 1836-ban - Kossuth révén - őt is megkereste, amikor egy, az országgyűlés történetét és a hazai politika főbb kérdéseit bemutató könyvet akart megjelentetni Franciaországban. 1840-ben ő írt ajánlást az országgyűlési követek által Deák Ferencnek adományozott emlékkönyvbe. Ugyanakkor reformkori baráti kapcsolatukról és Szemere 1841. évi zalai látogatásáról eddig nem tudtunk (Dr. Hermann Róbert leírása nyomán). 2 levél, 2 beírt oldal. Kelt: Pécs, 1841. IX. 19.