A mű fő része a mohácsi csatáról szóló eposz. Listit Zrínyi 1651-ben megjelent "Adriai tengernek Syrenaia" című műve ihlette megírására. A szöveg Brodarics históriája alapján készült (tulajdonképpen annak versbe szedett változata). Stílusára Zrínyi mellett Balassi is hatott. A kötet második felében magyar vezérekről, királyokról és kormányzókról szóló verses életrajzok olvashatók, melyek Zsámboky János és Baksay Ábrahám nyomán születtek. A mű végén néhány más témájú költemény is található, ezek közül a Szűz Máriához szóló himnuszt a Patrona Hungariae-kultusz fontos darabjaként emlegetik. Bár a művet fogyatékosságai ellenére az irodalomtörténészek a magyar barokk irodalom figyelemre méltó, fontos alkotásaként tartják számon, Listi nem ezzel írta be magát a magyar művelődéstörténetbe. Érdekelte a tudomány, ismerte a klasszikus és magyar irodalmat, a történelmet, de a kor, sőt a magyar történelem egyik legsötétebb figurájaként emlegetik. Kicsapongó, tékozló életet élt, nyílt kapcsolatot folytatott több fiú szolgájával (emiatt felesége többször feljelentette). Vádolták ördöngösséggel, méregkeveréssel, gyilkossággal is. Végül hamis pénzverésért fejezték le 1662-ben.