A Napóleon észak-itáliai előretörése miatt összehívott országgyűlés 1796. november 6-án ült össze és december 10-én oszlott fel. Egyetlen célja az volt, hogy a rendekkel hadiadót és újoncokat szavaztasson meg a császárnak. Buzdításuk érdekében a kor népszerű költőitől számos alkalmi költemény jelent meg latinul, magyarul és németül. Saját példányára írott feljegyzése szerint Batsányi a verset novemberben készítette. Hamarosan németre is lefordították, Bécsben igen elismerő kritikákat kapott. A költő mégsem vallotta magáénak a mű dicsőségét. Ez alkalmat adott az ellenséges Kazinczynak, hogy azt híresztelje, a verset valójában Somssich Lázár írta, és csak azért engedte át Batsányinak, hogy "szerencséjét tehesse", a költő pedig sajátjaként mutatta be azt a császárnak. Az ekkor Bécsben hivatalnokként dolgozó Batsányi ódzkodásának hátterében az lehetett, hogy a munkát Napóleon iránti rajongása ellenére -- valószínűleg csupán barátai unszolására -- írta, hogy kínos helyzetén enyhítsen. Ugyanis a forradalmi versei és a jakobinus szervezkedésben való részvétel gyanúja miatt elítélt költő nem sokkal korábban szabadult Kufsteinből. A kiadványból adataink szerint két példány található hazai közgyűjteményben.