Dugonics ebben az időben egyre kevésbé foglalkozik szépirodalommal, inkább a magyar történelem felé fordul. Történelmi munkáiban a dicső múlt bemutatásával a magyar nemzet nagyságát kívánja bizonyítani, elsősorban az ifjúság egészséges öntudatra nevelése érdekében. A Szittyai történetek és az Arany pereczek mellett e műve is ebbe a vonulatba tartozik. A könyvben a történelem folyamán a Magyar Királysághoz tartozó, illetve azzal valamilyen függő viszonyban álló tartományok, fejedelemségek (Erdély, Ráma, Bulgária, Havasalföld, Lodoméria, stb.) leírása található. A táblákon ezek címerei láthatók. A szerző egyik legritkább munkája.