Váli Mihályt orvos kortársai hírhedt sarlatánnak tartották, de a nép körében nagy népszerűségnek örvendett. Orvosi képesítése nem volt, "tapasztalati gyógymódja" a fák, füvek ismeretén alapult. A Károlyi huszárezred katonájaként került Itáliába, itt sikeresen gyógyította a nyavalyatörősöket, ezért csaknem az inkvizíció elé idézték, de ekkor Magyarországra szökött. Itthon Erdődy György országbíró háziorvosa lett, aki nagyon megbecsülte, mivel hatékonyan enyhítette ízületi fájdalmait. Egy ideig Zala megye tisztiorvosa is volt, ám amikor bebizonyosodott, hogy nincs hiteles oklevele, megfosztották állásától. Később (állítólag pénzért) orvosdoktori oklevelet szerzett a páduai egyetemen. Mindamellett kiváló növényismeretét bírálói is elismerték. Halála után megjelent könyvében a fák és a füvek gyógyhatását írja le ábécérendben. A mű 1797-ben is megjelent, két változatban.