Az egyik legkorábbi olyan mű első olasz kiadása, amelyben mechanikus segédeszközöket használnak matematikai számításokhoz. Először 1617-ben látott napvilágot Edinburgh-ban, latin nyelven. Szerzője, John Napier skót teológus a tudománytörténet egyik úttörő alakja volt. Legjelentősebb felfedezése a logaritmus, amelyet elsősorban a csillagászatban tudtak hasznosítani, Az utókor hálájaként egy kisbolygó és a Hold egyik krátere viseli a nevét. Ő vezette be a tizedes törtek máig használatos jelölését. Az általa feltalált (és utóbb róla elnevezett) számolópálcák segítségével gyorsabbá vált a szorzás és az osztás művelete. A pálcakészlet volt a logarléc őse. A mű három nagy részből áll. Az elsőben az eszközök leírása található, a második ezek gyakorlati használatát mutatja be, a harmadik pedig a műveletek "tárháza", tulajdonképpen példatár. Az olasz kiadás az eredetihez képest Locatello kommentárjaival és kihajtható mellékletekkel bővült.