A XVI. század utolsó harmadában jelennek meg az egységes elvek alapján, célszerűen választott méretarányokkal és vetületekkel készített térképgyűjtemények, a modern atlaszok. Ebben központi szerepet játszottak a németalföldi kartográfusok, köztük Gerhard Mercator (1512-1594), a világ térképészetének egyik legjelentősebb alakja, akiben a tehetséges térképmetsző szerencsésen találkozott a kutató tudóssal és gondolkodóval. Formaújító munkásságában a kartográfián túl a világ kozmográfiai leírására törekedett, erre utal az "Atlas" címe is, valamint a hosszú előszó. Az atlaszforma gondolatát barátjával, Abraham Orteliussal közösen alakította ki. Mercator összegyűjtötte és egyeztette a klasszikus térképészeti leírásokat a legújabb feljegyzésekkel, hajónaplókkal és útleírásokkal, kora legpontosabb és legmegbízhatóbb földleírását hozva ezzel létre. Mercator eredeti tehetsége és a pontosság iránti igénye magyarázza, hogy viszonylag kevés térképet alkotott, és az ötkötetesre tervezett "Atlas"-ból életében csak részek jelentek meg. A teljes, 107 lapból álló atlasz csak halála után, 1595-ben látott napvilágot "Atlas sive Cosmographicae Meditationes..." címmel (először használva az atlasz szót könyvalakban kiadott térképek gyűjteményére). A nagy atlasz 1659-ig 46 kiadást ért meg, a Hondius nevéhez fűződő, kisebb formátumúvá átdolgozott "Atlas Minor" pedig 1671-ig 24-et. E kiadásban az Erdély-lap a 147., Magyarország pedig a 475. oldalon található. Térképészeti és művelődéstörténeti jelentősége a számos kiadás ellenére az árverések megbecsült, ritka darabjává emeli.