Első kiadás. A holland filológus, orvos és alkimista 1687-ban beutazta Németországot, Magyarországot, Ausztriát és Itáliát brandenburgi Frigyes Vilmos választófejedelem költségén. Az utazásokról szóló leírás kiadása előtt Tollius meghalt, így a szöveget barátja, H. C. Henninius gondozta. A mű, melyet a szerző levelek formájába foglalt, hat részre tagolódik, a magyarországi részt tartalmazó V. levél Iter Hungaricum címmel a 140-236. oldalon található. Tollius természettudományi érdeklődésének megfelelően az ásványokra és ércekre, azok bányászatára koncentrál. Felsorolja a magyarországi bányákat, és részletesen leírja tapasztalatait, de az általa felkeresett várakat is, a történelemre és a művelődésre vonatkozó megjegyzésekkel kísérve a városok bemutatását. Bécsi tartózkodása során a Corvinák után kutatott, remélve, hogy egy teljes Sallustiusra sikerül bukkannia. Apponyi csak a mű második kiadását ismerteti (1511). A táblákon magyarországi városok igen művészien kidolgozott vedutái láthatók: Visegrád, Győr, Komárom, Buda és Pest (3 látképen, közülük 2 kihajtható) és Esztergom várát. A többi utazási levél illusztrációin latin és török feliratok, régiségek, orvosi műszerek szerepelnek.