Egyleveles rézmetszet. Mérete: 114 x 95 (103 x 80) mm. A XVIII-XIX. század fordulójának különleges, nyughatatlan, a maga által teremtett és fenntartott legendájáról elhíresült, azonban az utóbbi időkig alig kutatott, és az irodalomtörténet által nem értékelt figurája volt Berei Farkas András (1777-1832) vándorköltő és alkalmi versszerző. A mecénást kereső költőt többször is segítette Sándor Lipót nádor, ezért is nevezhette több helyen magát az ő udvari poétájának. Szerencsétlen halálakor költeménnyel siratta a nádort. 1820-tól mutatható ki Rudnay Sándor esztergomi érsekkel való ismeretsége, aki haláláig támogatta a kolduló körútjait járó, nyomorgó Berei Farkast. A költeményben említett Eszterházy Józseffel 1823-tól kezdődő kapcsolat fűzte össze. Zemplén vármegye főispánját humoros fordulattal állította párba magával. A költő 1829-ben úgynevezett nyomtatványpótló rézmetszetekről készített levonatokat, ezek sorába tartozik darabunk is. Rózsa György magát a metszetet is Berei Farkas munkájának tartotta, azonban Knapp Éva, a szerző életművét összefoglaló monográfiájában ezt nem tartotta valószínűnek. A lap érdekessége, hogy felső részén a budai királyi palota, illetve a gellérthegyi csillagvizsgáló ábrázolása látható.