A népszerű és fontos történet fordítása a magyar udvari kultúra megteremtésén fáradozó Bethlen Gábor parancsára és biztatására jött létre. A gondos filológiai munkával készült szöveget megjelenésétől máig az irodalomtörténet a magyar nyelvű humanista próza legkitűnőbb példájának tartja. Az irodalmi szempontokon kívül jelentőségét az adja, hogy benne Nagy Sándor alakja mint aktualizált példa, sugalmazott párhuzam jelenik meg. A fordítónak a margójegyzetekben önállóan megfogalmazott erkölcsi elvei révén a hazai fejedelemtükrök fontos darabjává vált. A szerzőt két évvel később a fejedelem udvari történetírójának nevezte ki. A nyomdász már dolgozott a könyv nyomtatásán, amikor 1619 nyarán, a kassai tűzvészben életét vesztette, a munkát idegen anyanyelvű legényei fejezték be.