II. Pius török tárgyú levelezésének legérdekesebb darabja II. Mohamed török szultánhoz írott levele. Ebben felszólította a szultánt, hogy hagyja el a mohamedán hitet, és legyen kereszténnyé, cserében elismerné őt bizánci császárnak. Írásában hosszú fejtegetésekkel igyekezett bizonyítani Krisztus és a krisztusi élet igaz, valamint a mohamedi gondolat és a próféta életének hamis voltát. Érvelése jónéhány pontjában felhasználta Nicolaus Cusanus "A Korán megrostálása" című művét. Véleménye szerint Mohamed természete hazug és buja volt, törvénye központjában a gyönyör áll, amelyet az ókori hedonistákkal szemben a túlvilági életre is kiterjesztett. Mohamed híjával volt a bölcsességnek és a toleranciának is, ezért adta törvénybe tanainak fegyveres terjesztését. Vallása -- a kereszténységgel ellentétben -- nélkülözi a rációt. A Korán hamis voltát bizonyítja, hogy a mohamedi törvény terjedésével a meghódított területeken a tudomány hanyatlani kezdett. A keresztény tanítás igaz voltát bizonyítják a török felett aratott győzelmek, a török sikerek viszont csupán a kisázsiai népek felkészületlenségének tulajdoníthatók.