A hazai vonatkozású humanista irodalom egyik legkiemelkedőbb darabja, Erasmusnak Habsburg Máriához, a Mohácsnál elesett II. Lajos özvegyéhez címzett műve. Henckel János, humanista jogtudós, a királyné udvari papja az előző évben fordult levéllel európai hírű barátjához, magasztalva úrnője evangéliumi buzgalmát, műveltségét, Erasmus irániti nagyrabecsülését, és kérte, hogy írjon neki valami személyre szólót. A nyitott, és a szellemi újdonságok iránt érdeklődő királynét már a kortársak is kapcsolatba hozták, az ekkor valójában még nem önállósodott protestáns eszmékkel. A "humanistafejedelem" II. Lajos méltatását, és a királynéhoz intézett vígasztalást követően, ókori szerzőktől, egyházatyáktól és a Bibliából vett példákon keresztül tárja -- ekkor már nem személyre szabottan a királyné, inkább általában -- az olvasó elé a keresztény özvegyhez méltó élet szabályait. Összehasonlítja a példaként felhozott szent életű özvegyeket kortársai állítólagos viselkedésével. Ehhez kapcsolódva szól a gyermekek neveléséről, a fejedelmek viselkedéséről, a háborúk mibenlétéről, stb. Erasmus művében klasszikus toposzokat használt fel, méltatói szerint azonban jelentősen hozzájárult a művelt nő új humanista ideáljának kialakulásához. Egyéb írásaitól eltérően az egész munka stílusa könnyed, társalkodó, csevegő jellegű, kora művelt olvasójának gyönyörűségére készült.