A szerző hadvezér, országbíró, a magyar nyelvű XVII. századi barokk udvari költészet utolsó képviselője. 1682-ben füleki várkapitányként esett Thököly fogságába, és a Munkácson töltött három éves rabság alatt vált költővé. Verseire -- ahogy az ittenire is -- jellemzőek a nyelvi, formai mesterkedések, az anagrammák és kronosztikonok. Munkái név és nyomdahely nélkül jelentek meg az 1720-as években. Borda Lajos 10. ajánlójegyzékében szerepelt egy példánya. Ő így ír róla: "Koháry kis példányszámban kiadott művei a legnagyobb irodalmi ritkaságok közé tartoznak. A Ranschburg cég 1944-ben kiadott 164. katalógusában [...] 1500 pengőért kínálta ugyanezt a művet. Összehasonlításképp ugyanebben a jegyzékben Katona Bánk bánjának első kiadása 250 pengőbe került."