A nemzeti nyelv használatára buzdító költemény szerzője gimnáziumi tanár volt Eperjesen. Ugyanebben az évben látott napvilágot Kazinczy híres "Tübingai Pályairata", amelyben arról értekezik, hogy a magyar alkalmas arra, hogy az ország hivatalos nyelve legyen. Ezekben az években az országgyűlések állandó témája volt a nyelvhasználat. A rendek úgy érezték, hogy a fenyegető francia veszély miatt az uralkodó engedékenyebb lesz a kérdésben. 1807 végén nyújtották be az ún. sérelmi feliratot, de ezt I. Ferenc elutasította, 1808-ban pedig a következő ülésszakra halasztották az ügy tárgyalását.