Feltevésünk szerint valamelyik felvidéki jezsuita iskola nemesi származású végzős diákjai számára készülhetett. A bájos képet allegorikus jelenet uralja: a Helikon hegyén jobbra a Pegazus, a lába nyomán fakadó, a költői ihletet adó Hippokréné-forrással. Mellette Apollón isten ül, közöttük -- a legmagasabb halmon -- ovális magyar címer látható. Alattuk szorgoskodó méhek és emberek láthatók. A szalagokban latin nyelvű Martialis-idézet olvasható az epigrammaírás fő szabályáról. Mivel a jezsuiták fektették a legnagyobb hangsúlyt a latin nyelv tanítása során a verselés elsajátítására, ez az ő valamelyik kollégiumukra utalhat. A lapot hét címer keretezi. Az ezeket övező szalagokban olvasható nevek: Szentiványi József, Conti Antal báró, Mattyasovszky György, Melczer Antal, Beniczky István, Pécsi Ferenc és Klobusiczky Menyhért. Nagy részük egyértelműen a Felvidékhez köthető. A XVIII. század elején a szakolcai jezsuita kollégium rektora Pécsi Ferenc volt. Ha ő szerepel itt, akkor a metszet a XVII. század végére datálható.