A Tripartitum első teljes, ismeretlen fordítótól származó magyar nyelvű kiadása, amelynek szövegét vették alapul egészen a XIX. századig. A magyarországi szokásjog kézikönyve. Werbőczi István az országgyűlés sürgetésére és II. Ulászló király felkérésére foglalta írásba a magyarországi jogot, majd az 1514-es országgyűlésen bemutatta. Törvényerőre nem emelkedett műve (kivéve Erdélyt, ahol is a fejedelmek országos törvényként esküdtek rá), mégis 1848-ig általánosan használt kézikönyv szerepét töltötte be. Először 1517-ben jelent meg Bécsben, a hazai jogélet igényeit ezt követően még évtizedekig a bécsi kiadások (1545, 1561) elégítették ki. Magyar nyelven elsőként Debrecenben látott napvilágot 1565-ben, Weres Balázs kivonatos fordításában, majd 1571-ben Heltai átdolgozásában. Az eredeti latin szöveg itthon elsőként csupán 1572-ben jelent meg Kolozsvárott. Ugyanebben az évben Bécsben kiadta Zsámboky János is, aki betűrendes tárgymutatóval látta el.