Korabeli magyarországi használatú ősnyomtatvány, terjedelmes, Magyarországon íródott kéziratos szöveggel, a hazai kultúrtörténet jelentős darabja. A XV. századi ferences prédikátor beszédeit maga rendezte sajtó alá, népszerűségük miatt rendkívül sok kiadást értek meg. Eddig is ismert volt, hogy szövegeit olvasták hazánkban, hiszen a legjelentősebb magyar nyelvű prédikációgyűjtemény szerzője, a Karthauzi Névtelen három beszédet is lefordított közülük. Példányunk révén azonban ennek konkrét, kézzelfogható dokumentuma került napvilágra. A kötet kiemelkedő jelentőségét ugyanis az adja, hogy a végére kötött üres lapokra egy magyar prédikátor 1495-ben latin nyelven lejegyezte, hogy melyik ünnepen miről prédikált. Magyarországi használatát kétségtelenül bizonyítja, hogy az ünnepek között Szent László királyé is szerepel. A bejegyzésekből tudható, hogy beszédei egy részének megalkotásakor magára a kötetre támaszkodott. A jegyzetek a prédikátor munkamódszerét, mindennapi gyakorlatát, a korabeli lelki-szellemi élet egy olyan jellegzetes szeletét teszik kézzelfoghatóvá, amelyről hazai forrás eddig nem állt rendelkezésre, csupán külföldi példák alapján lehetett némi homályos képet alkotni. (Dr. Madas Edit szíves közlése alapján.) A kötet egykor minden bizonnyal a pozsonyi ferencesek birtokában lehetett, erre utal gerincének jellegzetes vörös festése, amely a könyvtár egységes köteteire volt jellemző.