A szerző a szabadságharc idején a debreceni tábori kórház főorvosaként, majd miniszteri biztosként működött. A Rohn Alajos pesti kőnyomdájában készült táblákon a legjelentősebb magyar fürdőhelyek (Balatonfüred, Harkány, Trencsénteplic, Pöstyén, a budai Császárfürdő, Barsszklenó, Szliács, a parádi csevice fürdő, Szobránc, Mehádia, a parádi timsós fürdő és Bártfa) látképeivel. A mű először 1848-ban jelent meg, ekkor még illusztrációk nélkül.