A német eredetű széphistória magyarul először 1580 körül jelent meg Kolozsváron (az eredeti 1509-ben látott napvilágot), "Az Fortunátusról való szép história" címmel. Egyes kutatók Heltai Gáspárnak tulajdonították a fordítást. A műfaj jellemzője a világi téma, általában szerelmi történetet elmesélő históriás ének, a végén erkölcsi tanulsággal. Hazai virágkorát a XVI. században élte, később a vásári ponyvákon élt tovább több századon keresztül. A Fortunátus-história a XVII. században többször is megjelent (Lőcse, 1651 és 1658), immár prózában, feltehetően egy frankfurti kiadás nyomán. A XVIII. században ezt követően csak 1778-ban látott napvilágot (Pest, Royer), de még a XIX. század folyamán is felbukkant a ponyvákon. Hasonlóan a műfaj többi darabjához, páratlanul ritka, Szabó Károly nem ismerte. Hazai közgyűjteményben nincs belőle, egyetlen ismert példányát Münchenben őrzik.
A mű címe
Igen szép nyájás historia, az Fortunatusról, Miképen az ő Erszényéhez, és kivánt kedves Süvegetskéjéhez jutván, és több történt sok dolgairól. Melly régenten Németből Magyarra fordittatott, és az ujságokban Gyönyöködöknek kedvekért elsöben Lőtsén 1689. Esztendőben, most pedig a' régiségböl elöl vétetvén ugyan azoknak kedvekért nyomtattatott