A német eredetű széphistória magyarul először 1580 körül jelent meg Kolozsváron (az eredeti 1509-ben látott napvilágot), "Az Fortunátusról való szép história" címmel. Egyes kutatók Heltai Gáspárnak tulajdonították a fordítást. A műfaj jellemzője a világi téma, általában szerelmi történetet elmesélő históriás ének, a végén erkölcsi tanulsággal. Hazai virágkorát a XVI. században élte, később a vásári ponyvákon élt tovább több századon keresztül. A Fortunátus-história a XVII. században többször is megjelent (Lőcse, 1651 és 1658), immár prózában, feltehetően egy frankfurti kiadás nyomán. A XVIII. században ezt követően csak 1778-ban látott napvilágot (Pest, Royer), de még a XIX. század folyamán is felbukkant a ponyvákon. Hasonlóan a műfaj többi darabjához, páratlanul ritka, Szabó Károly nem ismerte. Hazai közgyűjteményben nincs belőle, egyetlen ismert példányát Münchenben őrzik.