Pázmány fő művének, a magyar barokk irodalom egyik legjelentősebb munkájának első kiadása. Túlzás nélkül állítható, hogy megjelenése a magyar művelődéstörténet és a magyar nyelv fejlődésének fontos mérföldköve volt. A magyar ellenreformáció legnagyobb alakja a kezdetektől fogva aktívan részt vett a hitvitákban. E munkája a katolikus hitvédelem szintézise, amelyben az addigi tapasztalatokat összegezve tételesen cáfolja az "új hitfaragó atyafiak" álláspontját. Teológiai értékét és érvrendszerének színvonalát mutatja az is, hogy protestáns részről átfogó, érdemi válasz nem érkezett rá. A mű három részre osztva tizennégy könyvben foglalja rendszerbe a katolikus egyház hittételeit, amelyekhez appendixként csatlakozik -- a már korábban megjelent "Alvinczi Péter uramhoz iratott öt szép levél" átdolgozott kiadásaként -- az "Egy tudakozo praedikator nevevel iratott eot level", valamint az 1612-ben Joannes Jemicius álnév alatt megjelent latin vitairat, a "Logi alogi...". A címlap szövegét rézmetszetű keret díszíti, melyen a Patrona Hungariae és magyar szentek képei, valamint a magyar címer láthatók. "P. I." monogrammal jelölt készítője ismeretlen.