Istvánffy Miklós nádori helytartó, humanista történetíró fő művének harmadik kiadása. Először 1622-ben jelent meg, majd 1685-ben és 1724-ben is napvilágot látott. Munkája mind a mai napig a XVI. század történetének elsőrangú alapforrása. A XVII-XVIII. század legnépszerűbb hazai történelemkönyve, a főúri és nemesi könyvtárak nélkülözhetetlen darabja volt. Jelentőségét mutatja, hogy Zrínyi hadtudományi munkáinak és a Szigeti veszedelemnek is egyik legfontosabb kútfője volt. A munka Magyarország 1490-1613 közötti történelmét dolgozza fel.