A szerzőt 1847 márciusában elfogták, majd elítélték. 1848. március 15-én szabadította ki a pesti polgárság a budai várbörtönből. E ritka kötet a fogságból feleségének írt leveleit tartalmazza. Bár -- mivel tudta, hogy leveleit ellenőrzik -- Táncsics kerülte a politikát, a szenvedélyes erotika és a romantikus szenvelgés mellett olvasható pszichológiai, természettudományos, és történelemelméleti-utópisztikus fejtegetései figyelemre méltó olvasmánnyá teszik a művet. Az utószó után található lapon Táncsics Blaskovich Amáliának szóló köszönőlevele olvasható, aki anyagilag segítette munkái külföldön való megjelentetését, és rabsága idején támogatta családját.