A művész Fáy Dezső (1888-1954) festő- és grafikusművész, illusztrátor, a két világháború közötti magyar grafika egyik legjelentősebb, mára kissé elfeledett alakja. Modern monográfia vagy tanulmánykötet az elmúlt néhány évtizedben sajnos nem jelent meg róla, ezért különösen felértékelődik a hagyatékában megőrződött nagy mennyiségű képzőművészeti alkotás valamint az illusztrációk, könyvek és dokumentumok (személyes és családi iratok, levelek, emlékkönyvek, fotográfiák, reprodukciók alkotásairól, dedikált könyvek és kiadványok). A gyűjtemény így együtt a művészet- és irodalomtörténeti kutatás fontos forrása lehet. Fáy a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet. Párizsi, majd müncheni tanulmányút után Nagybányán Hollósy Simon tanítványa volt. Művészi fejlődése szempontjából különösen fontosak voltak az itáliai utazások választott mesterével, Gulácsy Lajossal. Korai, Gulácsy erőteljes hatása alatt készült több mint száz munkáját 1909-ben Papírszeletek címmel foglalta kötetbe, amelyet a PIM kiállításán mutattak be az utóbbi esztendőkben. Pályájának fordulópontját jelentette 1921-es megismerkedése Keleti Artúrral, Gulácsy egyik legjelentősebb támogatójával, a Pax Vobiscum illusztrációinak kezdeményezőjével. Az 1910-es évektől rendszeresen bemutatta alkotásait, itthon, a Művészház, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum és az Ernst Múzeum csoportos tárlatain, utóbbi kiállítóhelyen 1922-ben, 1926-ban és 1931-ben nagyobb szabású bemutatót is rendeztek alkotásaiból. Az 1920-as évek elejétől számos nemzetközi tárlat kiállító művésze (Lipcse, Weimar, Firenze, Barcelona, Párizs, Berlin, stb.) Aktív kiállító tagja volt a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének, a Paál László Társaságnak, 1928-ban megválasztották a frissen alakult Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának alelnökévé, 1931-ben a Magyar Iparművészeti Társulat tagja lett. Alkotásait számos díjjal és oklevéllel jutalmazták, 1922-ben megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját, 1927-ben a Deutsche Buchkünstler Verein oklevelét, 1930-ban Monzában ezüstéremmel tüntették ki, itthon a Szent Imre pályázat egyik díját kapta meg, valamint Bohuniczky Szefi novelláskötetének illusztrációival 1930-ban a Bibliophil Társaság díját nyerte el, 1932-ben Párizsban aranyéremmel tüntették ki. Az 1930-as évek második felétől illusztrációs tevékenysége mellett monumentális bukolikus és történelmi képsorozatokat is tervezett. Első ismert illusztrációja Szuszai Antal kötetéhez 1908-ban jelent meg, az 1910-es évek második felétől több mint 30 esztendőn át készítette könyvekhez és folyóiratokhoz archaizáló felfogású, általában groteszk hangvételű rajzait. Visszaemlékezése szerint 200-250 irodalmi művet illusztrált litográfiákkal, fametszetekkel és tusrajzokkal, amelyek többsége az Amicus, a Genius, az Athenaeum, Franklin Társulat, Révai és a Rózsavölgyi kiadóknál látott napvilágot. Legfontosabb, a korabeli kritika által is nagyra tartott alkotásai között említhetjük Keleti Artúr Pax Vobiscum (1922), Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci (1922), Arany János Nagyidai cigányok (1925), Riedl Frigyes Magyarok Rómában (1930) és Madách Imre Az ember tragédiája (1936) című könyveihez készített illusztrációit. 1927-ben kezdte el Via Miserorum című rajzciklusát, amelynek tervezett rézkarc változata sajnos nem valósult meg. 1928 és 1931 között készítette el egyik legjelentősebb alkotását, a nagyszabású, 40 lapos fametszet ciklusát Dante Divina Commediájához, amelynek egy példányát 1932-ben mint a magyar nemzet ajándékát Mussolininek nyújtották át. A sorozatból 50 különlenyomat készült el a világ nagyobb múzeumai számára, sajnos könyvbe kötve, Babits Mihály tervezett átdolgozott fordításával nem jelenhetett meg. 1930-1943 között az Athenaeum Kiadónál az ifjúsági könyvek nyomdai és illusztrálási lektora volt, majd 1942-1944-ben a Magyar Föld mezőgazdasági szaklap képszerkesztőjeként dolgozott. Baráti körének tagjai között találjuk többek között Lehel Ferencet, Móricz Zsigmondot, Tersánszkyt, Gara Arnoldot, Kárpáti Aurélt, Illyés Gyulát, Erdélyi Józsefet, Sinka Istvánt, Móricz Zsigmondot is (bejegyzéseik, vicces költeményeik megtalálhatók ifj. Fáy Dezső emlékkönyvében). Rendszeres, szívesen látott vendége volt a kor irodalmi szalonjainak, így Bohuniczky Szefi és Ritoók Emma otthonának, ahol kiváló karikatúrákon örökítette meg társaság -- köztük Schöpflin Aladár, Gellért Oszkár, Erdélyi József, valamint Tersánszky Józsi Jenő -- arcvonásait. Művészetét, különösen illusztrációs tevékenységét Bálint Aladár, Farkas Zoltán és Elek Artúr a Nyugatban (1922, 1929, 1931) és a Magyar Grafika folyóiratban (1922), Elek Artúr a Magyar Bibliofil Szemlében (1925) és a The Studio-ban (1926), Naményi Ernő a Magyar Grafikában (1931), Elek Artúr a Magyar Művészetben (1932), Farkas Zoltán a Forum folyóiratban (1933) megjelent tanulmányaikban méltatták. 1929-ben jelent meg Elek Artúr Fáy Dezső a festő és illusztrátor című összefoglaló kötete az Amicus Kiadó gondozásában számos képes táblával és az addig elkészült illusztrációinak jegyzékével. Munkáit az 1920-1930-as évek folyamán a magyar fametszőművészetről, illusztrációról megjelent tanulmányok képanyagában rendszeresen szerepeltették. Legutóbb N. Horváth Péter a Dante-illusztrációkról írt összefoglaló tanulmányt (Új Aurora,1988). Munkáit világszerte számos köz- és magángyűjteményben őrzik, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria mellett a bécsi Albertinában, a lipcsei Gutenberg Múzeumban, a tokiói Nemzeti Múzeumban és a római Museo Nazionale kollekciójában. Emlékkiállítását 1988-ban Budapesten a Marczibányi téri Ifjúsági és Művelődési Központban, valamint 1989-ben Egerben a Megyei Művelődési Központ Galériájában rendezték meg hagyatékából, családjának támogatásával. A gyűjtemény Képzőművészeti alkotások: Összesen 1385 mű, ebből 24 olajfestmény, 62 akvarell, 7 pasztell, 11 tempera, 6 szén- és 2 krétarajz, 525 tusrajz (ebből 33 színezett), 470 ceruzarajz (ebből 12 színezett), 246 fametszet, 30 litográfia és 2 rézkarc. 40 egyéb nyomat és mű; ebből 12 plakát, 19 reklámnyomtatvány (7 fametszet, 1 rézkarc, 11 offset), 4 fotó, 1 tus szövegrajz, 4 ceruzarajz Erdélyi Józseftől. Könyvek: 125 Fáy Dezső által illusztrált könyv; ebből 9 neki dedikált (Gellért Oszkár, Antonio Widmar (2), Erdélyi József, Dallos Sándor, Komáromi János, Harsányi Kálmán, Bohuniczky Szefi, Petri Mór) és számos kötetben Fáy Dezső tulajdonosi névbejegyzése. 4 db Dante-mappa (egyenként 40 fametszetű lap); Elek Artúr: Fáy Dezső monográfia, a művész saját példánya, a képaláírások saját kezűleg korrektúrázva. A kötetben reprodukált művekből 7 db, (Önarckép 1909; Egy veronai asszony emléke 1909; K[eleti] A[rthur] képmása 1925; A bibliai kútnál 1924; Campanille Antica 1923; Suzanne 1907; Bandi 1925) eredetiben is megtalálható a hagyatékban; Dante: Isteni színjáték; három kötet, mindegyikben egy-egy vonalas füzet, amely Fáy Dezső jegyzeteit és vázlatait tartalmazza a Divina Commedia illusztrálásával kapcsolatban. Hozzá tartozik az elkészült illusztráció-sorozat kiadásával kapcsolatos 10 levél (ebből 2 Babits Mihály Fáy Dezsőnek írt autográf levele, valamint különböző magyar és angol könyvkiadók levelei). Kéziratok: Fáy Dodi (Fáy Dezső fia) emlékkönyve, benne számos ismert személyiség, köztük a szülei, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő, Babits Mihály, Schöpflin Aladár, Illyés Gyula, Sinka István, stb. saját kezű bejegyzései. 1 db könyv (Fáy Dezsőről szóló, beragasztott újságkivágásokkal); 62 db különböző folyóirat Fáy Dezsőről szóló cikkekkel; 22 db kézirat (főként Fáy Dezső), 2 db zsebnaptár (a művész rajzaival), 229 db levél és levelezőlap (Elek Artúr, Schöpflin Aladár, Hoffmann Edith, Petrovics Elek, Kárpáti Aurél, Keleti Arthur, Feszty Masa, Németh Antal, Tersánszky Józsi Jenő, Komáromi János és mások), 57 db részvétnyilvánítás és üdvözlőkártya (Reiter László, Gellért Oszkár, báró Wlassics Gyula, Sárközi György, Keleti Arthur, stb.), 68 db hivatalos okmány, igazolvány és bizonyítvány, 109 db számla és nyugta, 128 db egyéb levél és irat, valamint 17 db egyéb mű. Egyebek: 28 nyomólemez; ebből 7 fametszet-dúc, 21 klisé; festődoboz (festőpaletták, ecsetek és festékek) és egy fadoboz, tetején Fáy Dezső színes tusrajzával; 12 db kiállítási katalógus és meghívó; 20 db Fáy Dezső reklám-névkártya; 536 db képes levelezőlap (megíratlan); 2 db házi telefonkönyv; 322 fénykép; ebből 77 Fáy Dezső portré, 86 művekről készült fotó, 96 egyéb családi és 63 azonosítatlan.