Talán a legritkább irodalmi elő kiadás, tudomásunk szerint hazai árverésen még soha nem bukkant fel. Eszterháza: A hatalmas családi vagyon feletti rendelkezés joga 1762-ben szállt Eszterházy Miklósra, aki nagy lendülettel kezdett műkincsvásárlásba, építkezésbe, mecénási tevékenységbe. Pompakedvelésével kiérdemelte a "Fényes" melléknevet. 1764-ben kereste fel Versailles-t, ekkor fogalmazódott meg benne a terv, hogy birtokain "magyar Versaliát" fog építeni. Eszterháza, mintájához hasonlóan mocsaras területen lévő kis vadászkastélyból nőtt barokk palotaegyüttessé. Ennek egyik gyöngyszeme az 1768 őszén megnyílt Operaház volt, amely méltó helyet biztosított az addigra már kiformálódott hercegi színtársulat és operajátszás számára. Élén Joseph Haydn állt, aki megbecsült udvari zeneszerzőként az évek során európai rangra emelkedett. Előadásaival a herceg Európa-szerte büszkélkedhetett, Mária Terézia 1773-as látogatása után szívesen emlegették híressé vált szavait: "Ha jó operát akarok látni, Eszterházára kell utaznom!" Miklós herceg halála után a zeneszerző továbbra is a család alkalmazásában maradt, de sokkal nagyobb szabadságot élvezett. Ekkor kétszer is hosszabb időt töltött nagy sikerrel Londonban. II. Miklós herceg ismét nagyobb mértékben igényt tartott szolgálataira, így a királyi ház marasztalása ellenére hazautazott. 1795 után egészen 1809-es haláláig főleg Bécsben és Kismartonban élt és alkotott. Az "Eszterházi tündérvilág" az 1770/80-as években érte el csúcspontját. Eszterházy, mint magyar főúr mindezekkel azt is kívánta bizonyítani, hogy a politikai életben háttérbe szorított magyar főnemesség az udvari élet művészetében egyenrangú az osztrákokkal. Az ott járó külföldi főrangú vendégek mindenfelé ismertté tették a kastélyegyüttes, a hercegi gyűjtemények, a park, a vendéglátás, a fényes mulatságok, és Haydn zenéjének hírét. A kastély fénykorának legművészibb irodalmi ábrázolása Bessenyei Györgytől származik. A szerző: Bessenyei György az ún. testőrírók legnevesebb alakja, Ágis tragédiája című verses drámájának ugyanezen évben történt megjelenését szokták a magyar felvilágosodás kezdeteként emlegetni. Bessenyei 1765-ben került az uralkodó mellé rendelt magyar testőrgárdába. Ennek parancsnoka Eszterházy Miklós volt, aki egész asztaltársaságot gyűjtött maga köré, és bőkezűen támogatta az ifjakat. A mű: Az alkalmi vers a bécsi francia rendkívüli követ, Rohan herceg 1771-ben Eszterházán, "Fényes" Miklósnál tett látogatásáról és a tiszteletére rendezett reprezentatív ünnepségekről ad hírt. A néhány év múlva erkölcstelen, kicsapongó életmódja miatt a császárvárosból visszahívott strassbourgi érseki címet is viselő herceg -- a "királyné nyaklánca" néven ismert botrány későbbi főszereplője -- a francia arisztokrácia jellegzetes alakja volt, a korabeli európai udvari élet számára modell értékűnek számító fényűző életet testesítette meg. Eszterházy ezt a stílust kívánta utánozni az ünnepséggel. A vendég a vers tanúsága szerint július 12-én délután indult el kíséretével Eszterházára, ahol gondosan összeállított programsorozattal szórakoztatták. Színjátékokat, balett előadásokat, szarvas- és kacsa vadászatokat, kerti mulatozást, sétákat, szabadtéri hangversenyeket, álarcosbálokat, tűzijátékokat, az egyszerű nép idilli boldogságát bemutató, bőséges paraszti lakomával ellátott népünnepélyt, gyermektársulatot szerveztek tiszteletére. Mindezekről érzékletes leírást ad Bessenyei. A hozzá kapcsolt Delfén című vers címszereplője a kortársak szerint páratlan szépségű, és rendkívül tehetséges, tizennégy éves Margurite Delphin balett táncos. A klasszikus balett megteremtője, Jean-Georges Noverre híres társulatának tagja volt, amely 1767-től hatalmas sikerrel szerepelt Bécsben. A táncosnő mozgásának, mimikájának ábrázolását Bessenyei legsikerültebb leírásai között emlegeti az irodalomtörténet. A művésznő az eszterházai fellépésen meghűlt, és néhány nap múlva meghalt. Kiadás: Miként a mű megírására is Eszterházy Miklós biztathatta Bessenyeit, a kiadási költségeit is minden bizonnyal ő állta. A magyar testőrírók munkái legtöbbször Leopold Johann Kaliwoda sajtója alól kerültek ki. A XVIII. századi magyar nyelvű könyvkiadás legfontosabb bécsi műhelye 1734-től 1775-ig működött, szép, tökéletes kiállítású könyveiről ismert, a császári, királyi egyetemi nyomda címet is viselte.