A reformkori ellenzék néhány képviselőjében az 1830-as évek közepére érett meg a gondolat, hogy az elavult hazai börtönviszonyokon nyugati minták alapján változtatni kell. A szerző mellett Szemere Bertalan is tanulmányozta több európai ország ilyen intézményeit (lásd árverésünk 132.??? tételét). Ennek köszönhetően 1838. VII. 11-én mindkettőjüket beválasztották Borsod vármegye tömlöcügyi küldöttségébe. Ekkor született a mű, amelyben a szerző a rabok közötti kommunikációt megtiltó, ún. hallgató rendszer mellett érvel. A nagyméretű mellékleteken egy ideális börtön képe és alaprajzai láthatók.