A mű első, őstörténeti része a szkíták, hunok és avarok történetét tárgyalja. A második rész első tanulmánya Szepes vármegye történetéről szól, ezt a magyarországi vizekről és gyógyfürdőkről szóló értekezés követi, melyben a szerző részletesen bemutatja a felvidéki Szklenó és Vihnye fürdőit. Ezt a két fürdő látképét, valamint a szklenói belsejét ábrázoló, három nagyméretű rézmetszet illusztrálja. Ezután a magyarországi hegyekről, erdőkről, barlangokról és ércekről ír röviden, majd nagyobb fejezet következik a magyar borokról, ezen belül a soproni borvidékről. Ezt is nagyméretű, szőlőt ábrázoló rézmetszet díszíti. A művet az ország mezőgazdaságáról, öltözködéséről és népeiről szóló kis írások zárják, az utolsó előtti levélen egy magyar nemes ifjút ábrázoló rézmetszettel, hátterében Pozsony városával. A metszetek Mikoviny Sámuel munkái, a nemes ifjú feltételezések szerint a művész önarcképe. Az egyik táblán nadragulya ábrája, a másikon a Liptó vármegyei deménfalvi barlang hossznézeti képe (Georg Buchholtz műve) látható, a barlang részletes leírásával. A Szepesség allegorikus képekkel díszített, nagyméretű, rézmetszetű térképe Kray Pál munkája. Kartográfiai szempontból rendkívül jelentős lap, ez az első önálló magyar megyei térkép. Kray 1715-ben készítette el kéziratban, majd halála után Johann Georg Puschner metszette rézbe Bél megbízásából.