Kossuth 1894. március 24-én bekövetkezett halálának hírére országos gyász kezdődött. A lapok gyászkeretben jelentek meg, a házak falaira fekete zászlók kerültek, a vendéglőkben elhallgatott a zene. A Nemzeti és az Operaház előtt egyetemisták tüntettek, így a színházi előadások is elmaradtak. A kormány nehéz helyzetben volt, hiszen a bécsi udvar és a közvélemény elvárásainak is meg kellett felelnie. Végül a hamvakat közköltségen hozatták haza, de magán a temetésen a kormány és a hadsereg nem vett részt hivatalosan. Ennek fényében ideális választás volt a gyászbeszéd megtartására a legnagyobb magyar író, egyben országgyűlési képviselő felkérése. Az akkor félévszázados írói jubileumát ünneplő Jókai a parlament, de egyben az egész ország nevében is búcsúzott a század egyik legnagyobb alakjától. A kortársak kiemelik a beszéd irodalmi és politikai jelentőségét. Vezérgondolata, hogy Kossuth temetése olyan pillanat, amely minden párt- és egyéni érdeket felülírva megteremti a nemzet egységét. A kézirat szövegében számos javítás és beszúrás található, a másnap az író által szerkesztett Nemzet című lapban megjelent változathoz képest néhány szavas eltéréssel. Mind politika-, mind művelődéstörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű, páratlan darab. 4 beírt oldal.