A mű első kiadása ugyanebben az évben, a hivatalos Radnóczi névváltozattal jelent meg. Példányunk különlegességét a címlapon levő ajánlás adja, amely egy eddig ismeretlen négysoros vers: "Drága Tininek / Szerelem lelkemnek virága / tán csak képzelet lehet / lélek s szerelem világa / még is lelketlen velem. / Radnóti Miklós / Budapest, 1937." A darabról Ferencz Győző irodalomtörténész írt tanulmányt "Virágének Tininek, egy különös Radnóti-dedikáció" címmel, amely a Műhely folyóirat 2014/1. számában jelent meg (a leírásunk ez alapján készült). A címzett minden bizonnyal Klementine Tschiedel német gépírókisasszony volt, akivel Radnóti az akkor Csehszlovákiához tartozó Reichenbergben ismerkedett meg. A költő az 1927-28-as tanévben tanult az itteni textilipari főiskolán. A lány volt az első komoly kapcsolata, amint egy helyen írja, ő vette el az "ártatlanságát" is. Bár a viszony Radnóti hazatértével megszakadt, mély nyomokat hagyott mindkettőjükben. Több évig leveleztek német nyelven, 1937-ben pedig meg is látogatta a lány az -- akkor már nős -- költőt. Ekkor kaphatta a kötetet. A találkozás emlékére írta meg Radnóti Emlék című versét, amelynek formája emlékeztet az ajánlás soraira. Tanulmánya végén Ferencz Győző több megválaszolatlanul maradt kérdést említ (miért adott a költő a magyarul nem tudó lánynak egy magyar nyelvű kötetet, magyar dedikációval; ha megkapta a lány a könyvet, hogyan került vissza az Magyarországra; stb.), majd így zárja írását: "Mindezt homály borítja. De e rövidke kis versből ezen a homályon is átragyog Radnóti fiatalkori szerelmének fájdalmas és eleven emléke. A most előkerült dedikációvers ennek a fojtottan parázsló szenvedélynek nem fakuló vignettája."