Igen ritka és becses folyóirat, mindössze 3 száma jelent meg. A két szerkesztő, Kármán József és Pajor Gáspár, valamint segítőjük, Schedius Lajos azzal a szándékkal indították útjára irodalmi folyóiratukat, hogy a magyar irodalmat -- és azon keresztül a művelődést -- fellendítsék. Irodalmunk fejlődésére nézve sajnálatos tény, hogy e kezdeményezés jobbára elszigetelt maradt, és maga a folyóirat is megszűnt Kármán halálával. A szemle-jelleggel megjelent írások szerzői hovatartozása, a publikációban Kármán hozzájárulása nem egyértelmű, mivel a szerzők nevét a folyóirat nem tünteti fel. Mindenesetre több igen fontos mű jelent meg az Urániában: a Fanni hagyományai, A nemzet tsinosodása, Csokonai több verse... Nem kizárólag irodalmi jellegű szövegeket találunk az értekezések között, hanem olvashatunk recepteket, természettudományos megfigyeléseket (pl. a légy-madárról és a kolibriről), építészeti leírásokat is. Toldy Ferenc később így emlékezik meg Kármánról és folyóiratáról: "... jóval megelőzve korát lelkességben, ízlésben, az állapotok tiszta felfogása s a teendők világos érzetében, arra volt rendelve, hogy egy új szellemi mozgalomnak ne csak ébresztője, de vezetője is, egy új, sajátlag nemzeti és önálló irány képviselője legyen."