Második kiadás, először 1909-ben jelent meg. Az Aiglon művésznéven alkotó művész a magyar szecessziós könyvillusztráció és alkalmazott grafika legnagyobb nevei közé sorolható. A magyar formakincsből táplálkozó, Kozma Lajos és Kós Károly által fémjelzett irányvonaltól eltérően ő az Aubrey Beardsley nevéhez köthető, erotikával telített stílus képviselője. Albumának mindkét kiadása kis példányszámban láthatott napvilágot, így a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak.